PERÚ, Lima: Taller Básico (Nivel 1) de narración oral de cuentos: “Desde el corazón de las Palabras” (Inicia 11 de noviembre, 2011)

Luego de finalizar la 1era ed. del Festival Internacional de Narración oral: Todas Las Palabras, Todas! en 5 regiones del Perú, viajo por unos días a Brasil a narrar y compartir un poco de experiencias. Pero dejo abierta ya las inscripciones para mi último taller (nivel básico) de narración oral en Lima de este año. Ojo, dura 7 sesiones, 3 horas por sesión (es un total de 21 horas de trabajo), espero sea de tu interés, pasa la voz!!!

El narrar historias y cuentos es un arte–sano, un arte del presente que está al alcance de todos, donde no hay formas que imitar y el camino sano es sencillamente descubrir que palabras resuenan en tu corazón y tienen las urgencia de ser compartidas.

El taller está dirigido a todas/os que quieran explorar su capacidad de compartir una historia, tal vez ante un público grande (escénico), o uno más pequeño (el hogar, un aula de clases), tal vez para compartir un cuento a una sola persona, o como un regalo para si mismo. (Recomendado para padres de familia, actores, docentes y estudiantes).

Este es un taller básico (nivel 1) para comenzar en el camino del arte de narrar cuentos e historias. Será un proceso de 7 sesiones, un total de 21 horas donde descubrirás el narrador que habita en ti.

Inicia: Viernes 11 de noviembre
Finaliza: Viernes 2 de diciembre.
Martes y Viernes (7 sesiones)
Horarios:
6:30 a 9:30 p.m.
Participantes: Mínimo 6, máximo 12

Lugar: Centro “Para Todos” - Av. Arequipa 4071. Miraflores, Lima.

Costo: 350 soles (si se inscribe antes del 8 de noviembre puede pagar 310 soles)
CUPOS LIMITADOS

Becas: se ofrece (1) una beca integral y/o (1) media beca si te interesa este curso y no puedes cubrir el costo que este implica, envíame un mail solicitando la ficha de postulación. Plazo de recepción: hasta el 6 de noviembre. El resultado se dará a conocer el 07 de noviembre, 2011. (aplican solo en caso de cubrirse el cupo mínimo de inscritos)

Inscripciones:
A la cuenta BCP Ahorro Soles: 193-15980428-0-45 (Titular: César Villegas)

Remitir el voucher a wayquicuentos@gmail.com y wayqui@trotacuentos.com Y confirmar llamando al 994721661

Informes y consultas adicionales:
EVENTO FACEBOOK

E-mail: wayquicuentos@gmail.com

Web: www.wayqui.pe

Teléfono: 994-721661 

BRASIL, São Paulo: Contos Peruanos na Casa do Faz e Conta. (Nov. 2011)

apresenta

Contos Peruanos

em São Paulo

Encontro com narração de contos e partilha do trabalho

César “El Wayqui” Villegas - narrador de histórias profissional. Há 11 anos investiga e partilha contos antigos com sabor do presente, histórias que viajam no tempo e escondem riquezas que se descobrem no interior de quem as escutam. De sua palavra renascem imagens e sensações que nos permitem com sensibilidade, humor, fantasia e realidade conhecer a tradiçao popular de diversos povos de Perú e do mundo.

Apresentou-se e deu cursos em Festivais Internacionais, feiras do livro, espaços de narraçao oral e outros em 17 países: Alemanha, Argentina, Brasil, Bélgica, Colômbia, Cuba, Chile, Equador, Eslováquia, Espanha, França, Hungría, Itália, México,  

Portugal e Suíça.

Dia 2/11 - quarta-feira - às 18 horas
Contribuição: R$ 30,00 (com direito a uma taça de vinho)

Rua Luís Martins, 36 – Lapa, São Paulo.

Inscrições pelo e-mail: casa@fazeconta.art.br
Tel: 11-6305-8085

Vagas limitadas! Faça sua reserva!

PERÚ, Lima: Eventos en Para Todos

KUMPANAY
 Espacio para el Niño y su familia

Te esperamos, de seguro que será muy beneficioso para los más pequeños de la casa y su entorno familiar, no olvides de llamarnos para inscribirte o ingresa a www.paratodos.com.pe llena tus datos y quedarás inscrito automáticamente.

El poder de un abrazo.

Un regalo en estos días de energías encontradas. Un abrazo es entrega, medicina, es compartir más que un apretón, es recordar que en este mundo (a pesar de todo) no estamos solos. Lo mejor es que todos tenemos a nuestro alcance la posibilidad de abrazar, tanto a quienes nos acompañan con amor, como a quienes nos miran con sentimientos contrarios.

Badly Drawn Boy - “Year of the Rat”

http://www.youtube.com/watch?v=PScUdYTO0UM

http://www.badlydrawnboy.co.uk/

http://www.facebook.com/badlydrawnboyofficial

Este primer video es cautivador, sencillo y profundo a la vez. Su mensaje está presente y me acompaña desde hace mucho. Me recuerda al cuento “El abrazador” que está en mi repertorio gracias a la autorización del amigo y colega Caoz (Colombia), cuya historia narro con suerte una vez al año cuando me reencuentro con mi gran amiga la interprete peruana Miryam Quiñones (radicada ahora en Argentina) y ella responde al cuento con el tema de Silvio Rodríguez: “El hombre extraño”. Ahora recuerdo que he podido también participar de “abrazos gratis” en Buenos Aires y en Lima, experiencia que recomiendo vivir a todos. Disfruten de estar muestras de arte, que andan enlazadas en mi. 

Miryam Quiñones – “El hombre extraño” (de Silvio Rodríguez)

http://www.youtube.com/watch?v=Sb96bWWGE_k
http://www.miryamquinones.com/

PERÚ, Lima: El Vínculo de Apego y la Crianza (actividad recomendada)

Hola, deseo poder recomendarte esta actividad que se que puede ser de mucho valor e interés para ti. Saludos, nos vemos en el camino. Para ver con más detalle dale a la imagen un click con el mouse :) W

Descarga: "Mujeres que corren con lobos" - Clarissa Pinkola Estes

Uno de mis libros de cabecera y que siempre recomiendo. Una gran selección de mitos y cuentos populares que recopiló la psicoanalista junguiana Clarissa Pinkola Estes, todos dedicados a la “Mujer Salvaje” que habita en cada mujer a pesar de todo. Que sea un bello alimento para el alma de todos, en especial para ellas.


Para leer y/o descargar el texto, hacer click en la imagen.

Eduardo Galeano (Magyar Nyelven): Tanulmányaimról, a mesélés művészetéről és a szavak útjairól

NYELVEK/LANGUAGES: Spanisch /

Peruban 2011 telén nagy örömömre alkalmam nyílt két hosszú "kezdő mesemondó" kurzust is tartani (2x 21h), melyeken öregdiákként megoszthattam tapasztalataimat a mesélés művészete iránt érdeklődőkkel. Miközben próbáltam megfogalmazni néhány gondolatomat, ezekre a szövegekre bukkantam. Mivel sok tekintetben osztom Eduardo Galeano nézeteit, megosztom most azokkal is, akik még keresik saját útjukat és szavaikat a mesemondás világában. Vettem a bátorságot, és kiemeltem néhány mondatot, különösen fontosnak érzem a Bolíviával kapcsolatos részt.

http://www.youtube.com/watch?v=wbu5oLmYTkY

Tanulmányaimról, a mesélés művészetéről és a szavak útjairól 

Eduardo Galeano 

TANULMÁNYAIMRÓL

Nem ismerhettem Seherezádét.

Nem a bagdadi paloták falai közt tanultam a mesélést.

Montevideo régi kávézói voltak számomra az egyetemek.

Névtelen mesélőktől tanultam meg mindazt, amit tudok.

Abban a kevés hivatalos oktatásban, amiben részesültem, rettentő rossz voltam történelemből.

A kávézókban fedeztem fel, hogy a múlt jelenné válhat, hogy az emlékeket olyan módon is el lehet mesélni, hogy a múlt helyett újra a jelen részévé váljanak.

Nem emlékszem az első tanárom nevére, sem az arcára.

Az egyik törzsvendég volt, azok közül akik még mindig összegyűlnek azokban a kávézókban, amik még megmaradtak, hogy felidézzék azokat az időket, amikor még volt idő arra, hogy az ember az időt múlassa.

Ő mesélte ezt a történetet, ott a barátok körében. Egy történetet 1904-ből.

A korából látszott, hogy még csak meg sem születhetett abban az időben, de mégis úgy beszélt, mintha ott lett volna maga is.Ez volt az első lecke: a művészet egy olyan hazugság, ami az igazat mondja.

Hallgatva tanultam meg, hogyan lehet úgy elmesélni egy történetet, hogy újra megtörténjen, amikor elmesélik, hogy hallani lehessen a lovak páncéljainak ütközésének távoli zaját, és látni lehessen patáik nyomát a homokban, akárha kő vagy fa borítja is a padlót.

Az igazat megvallva, az az ember hazudott, mikor azt mondta, hogy bejárta a véráztatta csatamezőt a harc után és látta a halottakat. Azt mesélte, hogy az egyik halott egy angyal volt. Egy gyönyörű férfi vértől átitatott fehér hajpánttal a homlokán. A hajpánton ez állt: "A hazáért és ő érte", és golyó az ő-t átlyukasztva találta el.


AZ ELSŐ PRÓBATÉTELEM A MESÉLÉS MŰVÉSZETÉBEN

Llallagua falu lakói a bányászatból éltek, és a bánya felemésztette fiait. A tárnákban, a hegyek gyomrában keresték az ónt és ebben a vadászatban néhány év alatt odalett a tüdejük és életüket veszették.

Töltöttem ott egy kis időt, és lett köztük néhány barátom.

Aztán eljött a búcsúzás ideje.

Egész éjjel a bányászokkal ittam, énekeltünk bánatról, vicceket meséltünk, ami még rosszabb.

Hajnal felé, mikor már közelgett a bányászokat munkába hívó sziréna megszólalásának ideje, a barátaim elhallgattak, mind egyszerre, és egyikük megkérdezte vagy kérte v követelte:

–És most barátom, meséld el nekünk milyen tenger.

Nem válaszoltam.

Ragaszkodtak hozzá:

–Meséld el, meséld el nekünk milyen a tenger. 

Egyikük se fogja látni soha a tengert, mind korán meghalnak majd így nem tehettem mást, el kellet hoznom nekik a tengert, ami olyan messze volt, olyan szavakat kellett találnom, amiktől bőrükön érezhették a tenger sós vizét.


A SZAVAK ÚTJAIRÓL

Néhány hónapja mexikói diákoknak olvastam fel néhány elbeszélést.

Az egyik elbeszélés, az Idő szájai című könyvemből, arról szól, hogy Federico García Lorcát, a spanyol költőt lelőtték, és műveit betiltották Franco hosszú diktatúrája alatt, és hogy egy uruguayi társulat bemutatta egyik művét Madrid egyik színházában annyi év kötelező csend után. A darab végén elmaradt a taps, amit a színészek vártak, a közönség a lábával tapsolt, a földön dübörögtek a lábak, és a színészek elámultak. Nem értették az egészet.

Ilyen rosszul játszottak volna? Mikor elmesélték nekem, arra gondoltam, hogy a lábak dobogása a földön a szerzőnek szólt, akit lelőttek, mert vörös volt, homoszexuális, és furcsa, a dobogás azt üzente:

–Hogy tudd Federico, mennyire köztünk élsz.

És amikor a Mexikói egyetemen ezt elmeséltem, olyasmi történt, ami még soha a korábbi alkalmakkor mikor ezt a történetet mondtam: a diákok a lábukkal tapsoltak, szívvel-lélekkel dobogtak a földön, és így folytatták a történetemet, és folytatták azt amiről a történet szólt, mintha ez a jelenet abban a bizonyos madridi színházban játszódott volna annyi évvel korábban.

És ez a második vihara a lábak dobogásának szintén a kivégzett költőnek szólt, újra azt üzenete: Hogy tudd Federico, mennyire köztünk élsz.

© Eduardo Galeano. A szöveg a Creative Commons engedélyével került kiadásra. A szöveg nem kereskedelmi célú másolása, terjesztése és közzététele engedélyezett, szó szerinti formában a szerző és a forrás megnevezése mellett.

Fuente:  http://www.circulobellasartes.com/ag_ediciones-minerva-LeerMinervaCompleto.php?art=368&pag=1#leer

Fordítás: Réka Pálinkási