Hola, deseo poder recomendarte esta actividad que se que puede ser de mucho valor e interés para ti. Saludos, nos vemos en el camino. Para ver con más detalle dale a la imagen un click con el mouse :) W
Descarga: "Mujeres que corren con lobos" - Clarissa Pinkola Estes
Etiquetas: Clarissa Clarissa Pinkola Estes, Cuentos, Descarga, Mujeres que corren con lobos
Uno de mis libros de cabecera y
que siempre recomiendo. Una gran selección de mitos y cuentos populares que recopiló la psicoanalista
junguiana Clarissa Pinkola Estes, todos dedicados a la “Mujer Salvaje” que habita en
cada mujer a pesar de todo. Que sea un
bello alimento para el alma de todos, en especial para ellas.Para leer y/o descargar el texto, hacer click en la imagen.
Eduardo Galeano (Magyar Nyelven): Tanulmányaimról, a mesélés művészetéről és a szavak útjairól
Etiquetas: Cuentos, Eduardo GaleanoNYELVEK/LANGUAGES: Spanisch /
TANULMÁNYAIMRÓL
Nem ismerhettem Seherezádét.
Nem a bagdadi paloták falai közt tanultam a mesélést.
Montevideo régi kávézói voltak számomra az egyetemek.
Névtelen mesélőktől tanultam meg mindazt, amit tudok.
Abban a kevés hivatalos oktatásban, amiben részesültem, rettentő rossz voltam történelemből.
A kávézókban fedeztem fel, hogy a múlt jelenné válhat, hogy az emlékeket olyan módon is el lehet mesélni, hogy a múlt helyett újra a jelen részévé váljanak.
Nem emlékszem az első tanárom nevére, sem az arcára.
Az egyik törzsvendég volt, azok közül akik még mindig összegyűlnek azokban a kávézókban, amik még megmaradtak, hogy felidézzék azokat az időket, amikor még volt idő arra, hogy az ember az időt múlassa.
Ő mesélte ezt a történetet, ott a barátok körében. Egy történetet 1904-ből.
A korából látszott, hogy még csak meg sem születhetett abban az időben, de mégis úgy beszélt, mintha ott lett volna maga is.Ez volt az első lecke: a művészet egy olyan hazugság, ami az igazat mondja.
Hallgatva tanultam meg, hogyan lehet úgy elmesélni egy történetet, hogy újra megtörténjen, amikor elmesélik, hogy hallani lehessen a lovak páncéljainak ütközésének távoli zaját, és látni lehessen patáik nyomát a homokban, akárha kő vagy fa borítja is a padlót.
Az igazat megvallva, az az ember hazudott, mikor azt mondta, hogy bejárta a véráztatta csatamezőt a harc után és látta a halottakat. Azt mesélte, hogy az egyik halott egy angyal volt. Egy gyönyörű férfi vértől átitatott fehér hajpánttal a homlokán. A hajpánton ez állt: "A hazáért és ő érte", és golyó az ő-t átlyukasztva találta el.
AZ ELSŐ PRÓBATÉTELEM A MESÉLÉS MŰVÉSZETÉBEN
Fordítás: Réka Pálinkási
Peruban 2011 telén nagy örömömre alkalmam nyílt két hosszú "kezdő mesemondó" kurzust is tartani (2x 21h), melyeken öregdiákként megoszthattam tapasztalataimat a mesélés művészete iránt érdeklődőkkel. Miközben próbáltam megfogalmazni néhány gondolatomat, ezekre a szövegekre bukkantam. Mivel sok tekintetben osztom Eduardo Galeano nézeteit, megosztom most azokkal is, akik még keresik saját útjukat és szavaikat a mesemondás világában. Vettem a bátorságot, és kiemeltem néhány mondatot, különösen fontosnak érzem a Bolíviával kapcsolatos részt.
Tanulmányaimról, a mesélés művészetéről és a szavak útjairól
Eduardo Galeano
TANULMÁNYAIMRÓL
Nem ismerhettem Seherezádét.
Nem a bagdadi paloták falai közt tanultam a mesélést.
Montevideo régi kávézói voltak számomra az egyetemek.
Névtelen mesélőktől tanultam meg mindazt, amit tudok.
Abban a kevés hivatalos oktatásban, amiben részesültem, rettentő rossz voltam történelemből.
A kávézókban fedeztem fel, hogy a múlt jelenné válhat, hogy az emlékeket olyan módon is el lehet mesélni, hogy a múlt helyett újra a jelen részévé váljanak.
Nem emlékszem az első tanárom nevére, sem az arcára.
Az egyik törzsvendég volt, azok közül akik még mindig összegyűlnek azokban a kávézókban, amik még megmaradtak, hogy felidézzék azokat az időket, amikor még volt idő arra, hogy az ember az időt múlassa.
Ő mesélte ezt a történetet, ott a barátok körében. Egy történetet 1904-ből.
A korából látszott, hogy még csak meg sem születhetett abban az időben, de mégis úgy beszélt, mintha ott lett volna maga is.Ez volt az első lecke: a művészet egy olyan hazugság, ami az igazat mondja.
Hallgatva tanultam meg, hogyan lehet úgy elmesélni egy történetet, hogy újra megtörténjen, amikor elmesélik, hogy hallani lehessen a lovak páncéljainak ütközésének távoli zaját, és látni lehessen patáik nyomát a homokban, akárha kő vagy fa borítja is a padlót.
Az igazat megvallva, az az ember hazudott, mikor azt mondta, hogy bejárta a véráztatta csatamezőt a harc után és látta a halottakat. Azt mesélte, hogy az egyik halott egy angyal volt. Egy gyönyörű férfi vértől átitatott fehér hajpánttal a homlokán. A hajpánton ez állt: "A hazáért és ő érte", és golyó az ő-t átlyukasztva találta el.
AZ ELSŐ PRÓBATÉTELEM A MESÉLÉS MŰVÉSZETÉBEN
Llallagua falu lakói a bányászatból éltek, és a bánya felemésztette fiait. A tárnákban, a hegyek gyomrában keresték az ónt és ebben a vadászatban néhány év alatt odalett a tüdejük és életüket veszették.
Töltöttem ott egy kis időt, és lett köztük néhány barátom.
Aztán eljött a búcsúzás ideje.
Egész éjjel a bányászokkal ittam, énekeltünk bánatról, vicceket meséltünk, ami még rosszabb.
Hajnal felé, mikor már közelgett a bányászokat munkába hívó sziréna megszólalásának ideje, a barátaim elhallgattak, mind egyszerre, és egyikük megkérdezte vagy kérte v követelte:
–És most barátom, meséld el nekünk milyen tenger.
Nem válaszoltam.
Ragaszkodtak hozzá:
–Meséld el, meséld el nekünk milyen a tenger.
Egyikük se fogja látni soha a tengert, mind korán meghalnak majd így nem tehettem mást, el kellet hoznom nekik a tengert, ami olyan messze volt, olyan szavakat kellett találnom, amiktől bőrükön érezhették a tenger sós vizét.
A SZAVAK ÚTJAIRÓL
Néhány hónapja mexikói diákoknak olvastam fel néhány elbeszélést.
Az egyik elbeszélés, az Idő szájai című könyvemből, arról szól, hogy Federico García Lorcát, a spanyol költőt lelőtték, és műveit betiltották Franco hosszú diktatúrája alatt, és hogy egy uruguayi társulat bemutatta egyik művét Madrid egyik színházában annyi év kötelező csend után. A darab végén elmaradt a taps, amit a színészek vártak, a közönség a lábával tapsolt, a földön dübörögtek a lábak, és a színészek elámultak. Nem értették az egészet.
Ilyen rosszul játszottak volna? Mikor elmesélték nekem, arra gondoltam, hogy a lábak dobogása a földön a szerzőnek szólt, akit lelőttek, mert vörös volt, homoszexuális, és furcsa, a dobogás azt üzente:
–Hogy tudd Federico, mennyire köztünk élsz.
És amikor a Mexikói egyetemen ezt elmeséltem, olyasmi történt, ami még soha a korábbi alkalmakkor mikor ezt a történetet mondtam: a diákok a lábukkal tapsoltak, szívvel-lélekkel dobogtak a földön, és így folytatták a történetemet, és folytatták azt amiről a történet szólt, mintha ez a jelenet abban a bizonyos madridi színházban játszódott volna annyi évvel korábban.
És ez a második vihara a lábak dobogásának szintén a kivégzett költőnek szólt, újra azt üzenete: Hogy tudd Federico, mennyire köztünk élsz.
© Eduardo Galeano. A szöveg a Creative Commons engedélyével került kiadásra. A szöveg nem kereskedelmi célú másolása, terjesztése és közzététele engedélyezett, szó szerinti formában a szerző és a forrás megnevezése mellett.
Fuente: http://www.circulobellasartes.com/ag_ediciones-minerva-LeerMinervaCompleto.php?art=368&pag=1#leer
Töltöttem ott egy kis időt, és lett köztük néhány barátom.
Aztán eljött a búcsúzás ideje.
Egész éjjel a bányászokkal ittam, énekeltünk bánatról, vicceket meséltünk, ami még rosszabb.
Hajnal felé, mikor már közelgett a bányászokat munkába hívó sziréna megszólalásának ideje, a barátaim elhallgattak, mind egyszerre, és egyikük megkérdezte vagy kérte v követelte:
–És most barátom, meséld el nekünk milyen tenger.
Nem válaszoltam.
Ragaszkodtak hozzá:
–Meséld el, meséld el nekünk milyen a tenger.
Egyikük se fogja látni soha a tengert, mind korán meghalnak majd így nem tehettem mást, el kellet hoznom nekik a tengert, ami olyan messze volt, olyan szavakat kellett találnom, amiktől bőrükön érezhették a tenger sós vizét.
A SZAVAK ÚTJAIRÓL
Néhány hónapja mexikói diákoknak olvastam fel néhány elbeszélést.
Az egyik elbeszélés, az Idő szájai című könyvemből, arról szól, hogy Federico García Lorcát, a spanyol költőt lelőtték, és műveit betiltották Franco hosszú diktatúrája alatt, és hogy egy uruguayi társulat bemutatta egyik művét Madrid egyik színházában annyi év kötelező csend után. A darab végén elmaradt a taps, amit a színészek vártak, a közönség a lábával tapsolt, a földön dübörögtek a lábak, és a színészek elámultak. Nem értették az egészet.
Ilyen rosszul játszottak volna? Mikor elmesélték nekem, arra gondoltam, hogy a lábak dobogása a földön a szerzőnek szólt, akit lelőttek, mert vörös volt, homoszexuális, és furcsa, a dobogás azt üzente:
–Hogy tudd Federico, mennyire köztünk élsz.
És amikor a Mexikói egyetemen ezt elmeséltem, olyasmi történt, ami még soha a korábbi alkalmakkor mikor ezt a történetet mondtam: a diákok a lábukkal tapsoltak, szívvel-lélekkel dobogtak a földön, és így folytatták a történetemet, és folytatták azt amiről a történet szólt, mintha ez a jelenet abban a bizonyos madridi színházban játszódott volna annyi évvel korábban.
És ez a második vihara a lábak dobogásának szintén a kivégzett költőnek szólt, újra azt üzenete: Hogy tudd Federico, mennyire köztünk élsz.
© Eduardo Galeano. A szöveg a Creative Commons engedélyével került kiadásra. A szöveg nem kereskedelmi célú másolása, terjesztése és közzététele engedélyezett, szó szerinti formában a szerző és a forrás megnevezése mellett.
Fuente: http://www.circulobellasartes.com/ag_ediciones-minerva-LeerMinervaCompleto.php?art=368&pag=1#leer
Fordítás: Réka Pálinkási
PERÚ, Lima: Taller Básico (Nivel 1) de narración oral de cuentos: “Desde el corazón de las Palabras” (Inicia 03. Sept. 2011)
Etiquetas: Cursos
Este es un taller básico (nivel 1) para comenzar en el camino del arte de narrar cuentos e historias. Será un proceso de 7 sesiones, un total de 21 horas donde descubrirás el narrador que habita en ti.
El narrar historias y cuentos es un arte–sano, un arte del presente que está al alcance de todos, donde no hay formas que imitar y el camino sano es sencillamente descubrir que palabras resuenan en tu corazón y tienen las urgencia de ser compartidas.
El taller está dirigido a todas/os que quieran explorar su capacidad de compartir una historia, tal vez ante un público grande (escénico), o uno más pequeño (el hogar, un aula de clases), tal vez para compartir un cuento a una sola persona, o como un regalo para si mismo. (Recomendado para padres de familia, actores, docentes y estudiantes).
Fechas: Del 3 al 24 de septiembre. / Los martes y sábado (7 sesiones)
Horarios:
Martes de 6:00 a 9:00 p.m.
Sábado de 9:30 a.m. a 12:30
Participantes: Mínimo 6, máximo 12
Lugar: Centro “Para Todos” - Av. Arequipa 4071. Miraflores, Lima.
Costo: 350 soles (SE AMPLIA LA OFERTA, hasta el 1 de septiembre puedes pagar 310 soles)
CUPOS LIMITADOS
Becas: se ofrece (1) una beca integral y/o (1) media beca si te interesa este curso y no puedes cubrir el costo que este implica, envíame un mail solicitando la ficha de postulación. Plazo de recepción: hasta el 25 de agosto, el resultado se dará a conocer el 26 de agosto, 2011. (aplican solo en caso de cubrirse el cupo mínimo de inscritos)
Inscripciones:
A la cuenta BCP Ahorro Soles: 193-15980428-0-45 (Titular: César Villegas)
Remitir el voucher a wayquicuentos@gmail.com y wayqui@trotacuentos.com Y confirmar llamando al 994721661
E-mail: wayquicuentos@gmail.com
Web: www.wayqui.pe
Teléfono: 994-721661
CUENTOS Y CANTOS… PARA ABRIGAR 2011
Domingo, 24 de Julio
4 p.m.
Porque aún es necesario, nuevamente las voces de grandes narradores de cuentos y cantantes se vuelven a unir en una propuesta única y muy especial: “CUENTOS Y CANTOS PARA ABRIGAR - 2011”; un espectáculo cuyo objetivo es abrigar, recaudando fondos y/o bienes que ayudarán a muchísima gente que sufre el frio del clima y el de la indiferencia, este año la ayuda se dirigirá a Huancavelica.
Narradores: Mariana Libertad (Venezuela), Ulla Suokko (Finlandia), Santiago Maguil, Ángel Calvo (Colombia), Tania Castro, Miguel “El Chato” Álvarez, Javier Echavarría, César “El Wayqui” Villegas.
Cantantes: Omar Camino, Rafo Ráez, Lourdes Carhuaz, Patricia Saravia, Magali Luque, Moshe Bautista, José “Pepe” Villalobos y Eduardo Arauco.
Ellos entrelazarán sus artes sobre el escenario para hacernos pasar una noche inolvidable y brindarnos una grata oportunidad de ayudar y abrigar.
La Cruz Roja estará a cargo de la recolección y de la posterior distribución de las donaciones.
Fecha: Domingo 24 de Julio
Hora de ingreso: 4:00 p.m
Local: Jazz Zone (Av. La Paz 646 – Psje. El Suche, Miraflores).
Entrada adulto (opción1): 20 soles
Entrada adulto (opción 2): 15 soles más una frazada en buen estado
Estudiante: 15 soles
Narradores: Mariana Libertad (Venezuela), Ulla Suokko (Finlandia), Santiago Maguil, Ángel Calvo (Colombia), Tania Castro, Miguel “El Chato” Álvarez, Javier Echavarría, César “El Wayqui” Villegas.
Cantantes: Omar Camino, Rafo Ráez, Lourdes Carhuaz, Patricia Saravia, Magali Luque, Moshe Bautista, José “Pepe” Villalobos y Eduardo Arauco.
Ellos entrelazarán sus artes sobre el escenario para hacernos pasar una noche inolvidable y brindarnos una grata oportunidad de ayudar y abrigar.
La Cruz Roja estará a cargo de la recolección y de la posterior distribución de las donaciones.
Fecha: Domingo 24 de Julio
Hora de ingreso: 4:00 p.m
Local: Jazz Zone (Av. La Paz 646 – Psje. El Suche, Miraflores).
Entrada adulto (opción1): 20 soles
Entrada adulto (opción 2): 15 soles más una frazada en buen estado
Estudiante: 15 soles
Gracias Facundo!
Etiquetas: Crónicas, entrevistas, Facundo Cabral, frases celebres, monologos, no soy de aqui, Urgente, vuele bajo11:58 a.m./ 09.07.2011 / Lima, PERÚ
Las primeras letras que le escuché, llegaron a mis oídos de la mano de otros trovadores y cantautores como Silvio Rodríguez, Pablo Milanes y Mercedes Sosa. Arribaron con aires de universidad y perfume de mujer, dentro de esos cassettes con carátula de fotocopia que por entonces mi enamorada, que cursaba el último año de universidad y 9 años de vida me adelantaba, daba como regalo de amor a quien fuera su novio escolar en su último año de colegio (yo).
Así como muchos, de sus letras y canciones me nutrí, sus constantes citas a otros autores le hicieron uno de los mejores promotores de lectura que tuve, y sus anécdotas me hacían sentirle como si fuera mi tío abuelo. Muchas veces quise estar cerca a entenderle, casi como siguiéndole con mis pies pequeños sus pasos de gigante. Ha influenciado en mi trabajo, creo que como yo no puedo cantar tal vez me he dedicado a contar y Facundo, grande nos hacía a los narradores cuando él opinaba que: “en el fondo Tolstoi tenia razón… decía -canta o cuento tu aldea y serás universal- yo creo que en el fondo me la pase contando las historias de mi pueblo por los 5 continentes…”. [Escuchar]
En estos últimos años me he sentido y definido como él se decía: un “Vagabundo first class”… ojala algún día pueda llegar a compartir aunque sea una parte de todo lo que él regaló, una gran tarea pendiente. Ahora! nos toca dejar de distraernos de los regalos de la vida y ser más socios de ella, reírnos de todo lo que hay en los mercados y darnos cuenta que no necesitamos, y ser así libres. Nos toca seguir escuchándolo, leyendo a cada autor que él nos recomiende y riendo con sus chistes de tio abuelo. Nos vemos en el camino Facundo, sé que está volando bajo y alto a la vez.
ALGUNAS CANCIONES.
VUELE BAJO (su primera canción, una canción de cuna). / "Empecé a cantar con los paisanos, con la familia Techeiro. [tenía 17 años] Y el 24 de febrero de 1954, un vagabundo me recitó el sermón de la montaña y descubrí que estaba naciendo. Corrí a escribir una canción de cuna, Vuele bajo, y empezó todo".
Las primeras letras que le escuché, llegaron a mis oídos de la mano de otros trovadores y cantautores como Silvio Rodríguez, Pablo Milanes y Mercedes Sosa. Arribaron con aires de universidad y perfume de mujer, dentro de esos cassettes con carátula de fotocopia que por entonces mi enamorada, que cursaba el último año de universidad y 9 años de vida me adelantaba, daba como regalo de amor a quien fuera su novio escolar en su último año de colegio (yo).
Así como muchos, de sus letras y canciones me nutrí, sus constantes citas a otros autores le hicieron uno de los mejores promotores de lectura que tuve, y sus anécdotas me hacían sentirle como si fuera mi tío abuelo. Muchas veces quise estar cerca a entenderle, casi como siguiéndole con mis pies pequeños sus pasos de gigante. Ha influenciado en mi trabajo, creo que como yo no puedo cantar tal vez me he dedicado a contar y Facundo, grande nos hacía a los narradores cuando él opinaba que: “en el fondo Tolstoi tenia razón… decía -canta o cuento tu aldea y serás universal- yo creo que en el fondo me la pase contando las historias de mi pueblo por los 5 continentes…”. [Escuchar]
En estos últimos años me he sentido y definido como él se decía: un “Vagabundo first class”… ojala algún día pueda llegar a compartir aunque sea una parte de todo lo que él regaló, una gran tarea pendiente. Ahora! nos toca dejar de distraernos de los regalos de la vida y ser más socios de ella, reírnos de todo lo que hay en los mercados y darnos cuenta que no necesitamos, y ser así libres. Nos toca seguir escuchándolo, leyendo a cada autor que él nos recomiende y riendo con sus chistes de tio abuelo. Nos vemos en el camino Facundo, sé que está volando bajo y alto a la vez.
ALGUNAS CANCIONES.
VUELE BAJO (su primera canción, una canción de cuna). / "Empecé a cantar con los paisanos, con la familia Techeiro. [tenía 17 años] Y el 24 de febrero de 1954, un vagabundo me recitó el sermón de la montaña y descubrí que estaba naciendo. Corrí a escribir una canción de cuna, Vuele bajo, y empezó todo".
NO SOY DE AQUÍ, NI SOY DE ALLÁ.
"No quiero juzgar al hombre, al hombre quiero contar, mi condición es la vida y mi camino cantar, cantar y contar la vida es mi manera de andar."
POBRE MI PATRÓ
"Pobrecito mi patrón, piensa que el pobre soy yo... lo importante no es el precio sino el valor de las cosas."
NO SOY DE AQUÍ, NI SOY DE ALLÁ. Concierto e IBI
"Yo me puedo morir feliz, porque yo le deje una canción al mundo..."
MONÓLOGOS.
EL MUNDO ESTABA BASTANTE TRANQUILO CUANDO YO NACÍ (Completo)
"El progreso es la revancha que se toman los inteligentes contra los felices."
Monólogo de Facundo en "Lo Cabral no quita lo Cortez" (Parte 1)
Monólogo en Facundo en "Lo Cabral no quita lo Cortez" (Parte 2)
Reflexiones varias
Notas de humor
Un poco de humor con Facundo.
ENTREVISTAS
"Lo más conmovedor que te pasa es ser socio de la vida... el arte de vivir es transitar la vida con agradecimiento...el arte borra fronteras, termina con las divisiones de las idiologias." F.C.
Entrevista radial hecha por el gran Chema Salcedo.
Ir al enlace para leer la entrevista
"Si estás poblado de amor no podés tener miedo [a la violencia] porque el amor es valentía." F.C.
Ir al enlace para leer la entrevista
FRASES de Facundo Cabral
http://www.bbc.co.uk/mundo/noticias/2011/07/110709_facundo_cabral_frases_amab.shtml
http://www.literato.es/frases_de_facundo_cabral/
http://www.elperiodiquito.com/modules.php?name=News&file=article&sid=30552
http://www.frasesypensamientos.com.ar/autor/facundo-cabral.html
PÁGINAS sobre Facundo Cabral
http://www.facundocabral.info/
http://es.wikipedia.org/wiki/Facundo_Cabral
ANÉCDOTAS de Facundo Cabral
http://www.solidaridad.net/articulo751_enesp.htm
HOMENAJES A Facundo Cabral
FACUNDOS Y CABRALES - Christian Alexandro Benítez Ugarteche
Descarga: Caperucita, ilustración y vanguardias (España)
Etiquetas: Caperucita Roja, Descarga, ilustración
La revista Educación y Biblioteca (España) en su reciente y último número (183) publica el artículo: "Caperucita, ilustración y vanguardias", en donde se analizan ilustraciones del cuento de la Caperucita Roja (como las de Kveta Pakovska, Miguel Calatayud, Pablo Amargo, Eric Battut, etc.) y la influencia de las Vanguardias históricas y otros movimientos. El artículo pertenece a la ilustradora Mª Reyes Guijarro a quien agradezco su autorización para compartir su trabajo en este espacioPara leerlo, HAGA CLICK AQUÍ.
Suscribirse a:
Entradas (Atom)
Entradas
